E.K. Strong:
(vagy Elias St. Elmo Lewis, vagy C.P Russel, vagy…)
AIDA
Kétséges kimenetelű szerelmi történet négy részben. Felismerés, érdeklődés, vágyakozás, kaland! Főhős, aki állhatatos szerelmével üldözi választottját. Vajon van remény? Létezik a csoda? Az áhitott lény fittyet hány rá, vagy titokban nagyon is meg akarja szerezni? Piramisok! Csak nem azok, amikre számítasz! Diabolikus játszmák, ám ekkor Maslow váratlanul színre lép és beleköp a levesbe…
Amióta kínálati piac van a világon, vagyis amióta mindenből legalább kétfélét gyártanak, azóta fúrja a gyártók és a kereskedők oldalát, hogy a vevő mi alapján hozza meg a döntést arról, hogy ezt, azt, vagy amazt a terméket veszi meg. (Ha van harmadik féle is…)
Persze, nem mindig volt ez így. Amíg keresleti piac volt, addig föl sem merült, hogy a vevőnek bármiféle szofisztikált tűnődése lenne – nem csak azzal kapcsolatban, hogy mit vásároljon, hanem azzal kapcsolatban is, hogy egyáltalán vásároljon-e.
Aztán vége lett a XIX. századnak, és BUMM, a második(ként emlegetett) ipari forradalom elhozta nekünk a tömeggyártást és az elektromosság elterjedését. Több se kellett, a farvízen elkezdett kifejlődni a marketing is!
Hát így szórják el a pénzt azok, akik nem foglalkoznak a vevőkkel akkor, amikor azok éppen nem akarnak venni semmit…. Márpedig az életük nagyobbik részében tényleg nem akarnak.
How do you like it so far?
Replace this text with your content. Thanks for your interest in our plugin! If you find this plugin useful please consider to rate it us five stars on WordPress.org website. It will help us grow and add more designs in the future.
Szerintem már sejted, hogy nekem ez a becsípődésem:
a vevő, aki nem akar venni semmit.
Itt van ni!
Erről a pasasról beszélek!
Helló!
Nem vagyok éhes.
Nem vagyok szomjas.
Tök jó ruháim vannak.
Cipő se kell.
Tökéletesen egészségesnek érzem magam.
Városban robogóval járok,
városon kívül hibrid autóval.
Jól fizető munkám van, amit szeretek is.
Stabil egzisztencia.
Nagyszerű családom van.
Ragyogó feleségem, szép gyermekeim.
Házam a városszéli zöldövezetben,
évente kétszer megyünk szabadságra.
Egy úgynevezett Esomar BC1
státuszú fogyasztó vagyok.
A legtöbb eladó számára ideális.
De te ki vagy?
Mi a közös bennünk?
Mit kínálsz nekem,
és miért kellene nálad vásárolnom?
Fogadok veled pénzben:
ELADÓKÉNT A TE ÉLETEDBEN IS VANNAK OLYAN IDŐSZAKOK, AMIKOR TE SEM AKARSZ ELADNI SEMMIT. NA?
konkrétan hagyjanak békén tégedet, este már nem mész dugulást elhárítani, zárás előtt 2 perccel nem fogod a kerti medencét próbaképpen beüzemelni, hozza be az autót holnapután, mert ma már nem…
Mekkora buli lenne már, hogy ha a vevő meglátja az utcán az ismerős zöldségest, aki a családjával fagylaltozik éppen, odarohanna hozzá, hogy „jaj de jó, hogy látom, mester, kéne nekem két fej vöröshagyma meg egy kiló krumpli!” Nézne nagyot a pasas, mi?! Vagy a rövidárus asszony, aki véletlenül ott állna előttünk a hiper pénztáránál, mi meg a nyakába szuszognánk, hogy „jó napot, egy 60 centis, lila rézcippzárat szeretnék vásárolni…”
Valami érdekes oknál fogva sok vállalkozó úgy gondolja, ez fordítva nem igaz. Hogy eladni bármikor sikerülni fog.
Hát nem.
Kíváncsi marketingesek el is kezdték vizsgálni a vevői magatartást, vagyis azt, hogy miért
AZT VESZI MEG A VEVŐ, AMIT,
ÉS MIÉRT AKKOR, AMIKOR?
Vagyis szkópozni kezdték a vásárláshoz vezető utat.
